1980-ban új lendületet vett a munka a péterrévei művelődési életben.

Szabó István tanító bácsi és Szirák József kéményseprő mester (akik évtizedeken át a műkedvelő színjátszás mozgatói voltak a faluban) belefáradtak a háládatlan munkába. Az ő „szerepüket” vette át, és folytatta Komáromi Zoltán és Kódé Károly, akik szerettek ott lenni, ahol történik valami, illetve közbenjárni, hogy történjen már valami.

Mozgolódni kezdtek a fiatalok.

Tánciskolát szerveztek, és a nagy érdeklődés, lelkesedés láttán elhatározták, hogy meghonosítják Péterrévén is a népi táncot.

Terzin Róbert, Szorcsik Mária, Zorica Kovačević és Némedi Aleksandar tánctanárok segítségével bátran vállalták a nagy kihívást.

Kezdetben csak táncoltak, hogy összemelegedjenek, összerázódjanak, majd fokozatosan egyre tudatosabban vállalták a hagyományápolást.

A céltudatos munka során az eredetiségre való törekvés jutott mindinkább kifejezésre.

A Tisza táncegyüttes már akkor is rendszeresen részt vett Vajdaság legnépszerűbb és legtömegesebb néptánc fesztiválján, a Gyöngyösbokrétán, és lelkesen készült az azonos nevű falvak találkozójára (Susret Petrovih Sela), amelyet minden évben más-más testvérfalu szervezett meg:

- Ličko Petrovo Selo
- Staro Petrovo Selo
- Bosansko Petrovo Selo
- Baranjsko Petrovo Selo
- Bačko Petrovo Selo (Péterréve)

A táncosok és vezetőik öregbítették a falu nevét határainkon belül és kívül is.

A Tisza táncegyüttes sajátos utat tett meg a népzene, a néptánc, a népdalkincs ápolása terén. Időbe telt, amíg a divatos muzsikától, táncoktól eljutottak a tiszta forrásig. Szívós, kitartó munkával, sok-sok lemondás árán, de mindvégig nagy lelkesedéssel jutottak el odáig, hogy Vajdaság legnépszerűbb és legsikeresebb együttesei közé tartozzanak.

Az eltelt 35 év alatt 1000-nél is több gyermek, fiatal fordult meg az együttesben. Ma már az egykori „Tiszások” cseperedő gyermekei is bekapcsolódnak a munkába.

A néptánccsoport mellett Rózsa Rozália és Lévai László vezetésével tamburazenekarok is alakultak. Ezek a zenekarok voltaképpen hagyományt ápoltak. Valamikor Péterrévének volt egy a Szénásiak, majd Csehpál Józsi bácsi vezette tamburazenekara. Így alakult meg a Tisza- és az Ifjúsági tamburazenekar, a Tücsökbanda és a Cifra zenekar.

A táncosok és a zenekarok mellett a népdal- és nótaénekesek: Kőrösi Bianka, Koncz Éva (aki ma operaénekes és zenepedagógus) és Gutić Krisztina is szép sikereket értek el.

Zsolnai Danilka vezetésével, sikerrel tevékenykedett az asszonykórus is. Utánpótlással sincs gond, ugyanis leánykórusok is működtek/működnek:

- Tiszagyöngye leánykórus
- Aprócskák énekcsoport
- Bogárkák énekcsoport
- Gyöngyszem énekcsoport
- Csicsergők énekcsoport
- Pitypalatty énekcsoport

A zenekarok, szólisták és énekcsoportok minden évben eredményesen vesznek, részt a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőn és a Középiskolások Művészeti vetélkedőjén. A gyermek tánccsoportok pedig a Kőketánc énekes-, népi gyermekjáték és néptánc-vetélkedőn bizonyítanak.

A népzene, népdal, néptánc mellett az együttesben helyet kaptak a versmondók is: Pesitz Mónika, Pesitz Laura, Ricz Emese, Kulcsár Sarolta és Solymosi Laura.

Az együttes idősebb tagjai a helyi óvónőkkel és tanító nénikkel közösen kézműves foglalkozásokat is tartanak a gyermekeknek. Így minden évben sor kerül adventi-, karácsonyi- és húsvéti vásárokra, ahol a gyermekek által elkészített dolgokat vásárolhatják meg az érdeklődők.

Péterrévéről (vagy, ahogy a helybeliek mondják Pecellóról), a Tisza-parti nagyfaluról 30-40 évvel ezelőtt esetleg csak az uborkájáról, káposztájáról hallhattak a „nagyvilágban”, mivel ezek termesztésének nagy hagyománya volt. A Tisza néptáncegyüttes létrehozását követően eresztett gyökeret a népzene és a néptánc ezen a vidéken.

A nagy út megtételében Kódé Károly művészeti vezető mellett nagy érdeme van Terzin Róbert, Brezovszki Roland, Savelin László és Zellei Zsuzsanna, Lévai Péter és Kiss Zsuzsanna, Kádár Elemér, Dobsa Tamás és Dobsa Fodor Mónika, Richtarcsik Mihály és Furik Rita, Kiss István és Kiss Demeter Erika, Tóth Zoltán és Tóth-Mihó Erika koreográfusoknak.

1998 és 2012 között Savelin László és Savelin Zellei Zsuzsanna foglalkoztak a Tisza néptáncegyüttes tagjaival.

Kísérő zenekaruk a Csalóka, a Juhász és a Fokos zenekar.

A Tisza néptáncegyüttes köré alapították meg 2001-ben a Tisza Művelődési Egyesületet, majd 2007 májusában a Tisza Mente Közművelődési és Népművészeti Egyesületet, amelyet az egész falu magáénak tekinthet.

1998-ban és 2010-ben is házigazdája volt a Durindó és a Gyöngyösbokréta rendezvénynek, amely a vajdasági magyarság legjelentősebb népzenei- és néptánc fesztiválja.

A 2007-es évtől az Egyesület a házigazdája a Gyermek Néptánc- és Népművészeti Fesztiválnak, amelyet minden évben szeretnénk megszervezni, ezzel is színezve a falubéli gyermekek szürke hétköznapjait.

A péterrévei Tisza Mente Közművelődési és Népművészeti Egyesület művészeti vezetője (a kezdetektől 2015-ig) 2005-ben a Magyar Kultúra Napján Életfa Díjjal, valamint 2009-ben Velika Plana-n a „Zavičaj” szerbiai falvak kulturális tevékenységének szövetsége („Zavičaj” – Udruženje Kulturnih Stvaralaštva Sela Srbije) által a kultúra területén végzett több évtizedes munkájáért Életműdíjjal kitüntetett Kódé Károly.

KodeKaroly resize300px

A Tisza mente Közművelődési és Népművészeti Egyesület három évtizedes munkáját 2010-ben Óbecse község díjával értékelték.

obecse kituntetes 2010obecse kituntetes diploma

Az Egyesület működését (állandó állami pénzforrás híján) főleg szponzorok, szülők, önkormányzati támogatások és pályázatokon elnyert összegek biztosítják, kiemelve a csoportvezetők térítésmentes munkáját a gyermekek nevelésének érdekében.

Az Egyesületnek közel 120 tagja van (4 – 80 éves korig). Jelenleg 4 néptánccsoport működik:

- Tisza néptáncegyüttes (középiskolások, egyetemisták, dolgozó fiatalok)

- Gyöngyszem (V. – VIII. osztályosok)

- Csicsergők (II. – III. osztályosok)

- Pitypalatty (óvodások, elsősök csoportja)

Az Egyesület tagjainak örömére az a tudat szolgál, hogy viharvert világunkban van egy talpalatnyi hely, ahol „megáll az idő kereke”, ahol a zene és a tánc hagyomány, valamint a szép szó megőrzésén fáradoznak. Ahol fiatalok találtak önmagukra, barátokra és leltek vigaszra, reménysugárra a tamburaszóban, szép muzsikában, éneklésben, csárdásban, verbunkosban,... hétköznapi gondjaik ellensúlyozására.

Művészeti vezető: Ferencz Katalin